Miért a Metotrexát?

Az immunmediált arthritisek (Rheumatoid  Arthritis és az Arthritis Psoriatica) terápiájában a kezelés alapját a betegségmódosító kezelés jelenti. Ezek azok a gyógyszerek, amelyek hosszabb távon megakadályozzák az ízületek tönkremenetelét, javítják a mozgásszervi funkciót, hosszabb életet biztosítanak a betegek számára. Közéjük tartozik a metotrexát, amely a betegség módosító szerek között a legrégebbi, ma is leggyakoribb alkalmazású és a legnépszerűbb készítmény. A betegség módosító kezelés reumatológiai alkalmazása azonban nem volt egyértelmű. Az ide vezető út, nem volt egyszerű és közel 50 évig tartott, míg a gyógyszer helye a reumatológiában kialakult.

A történet 1948-ban kezdődik, amikor egy vitamin, a folsav hatását gátló aminopterinről kimutatták, hogy hatásos a gyermekkori fehérvérűség (leukémia) kezelésében. 1951-ben derült ki, hogy a Rheumatoid  Arthritisben, a pikkelysömörben és az ehhez társuló Arthritis psoriaticaban is hatásos a gyógyszer. Mivel az aminopterin gyártása nehézkes, helyette a hasonló biológiai hatású metotrexátra álltak át, amely szintén hatásos volt többféle ízületi gyulladásban. Ezzel egy időben, 1950-ben Hench, Kendall és Reichstein Nobel díjat kapott a szteroid hormonok izolálásáért és Hench kimutatta a mellékvesekéreg hormonok gyulladáscsökkentő hatását Rheumatoid  Arthritisben. Ezért ebben az időszakban a szteroid kezelésben volt mindenki bizalma, és senki nem akart egy daganat ellenes szert alkalmazni gyulladásos mozgásszervi kórképekben.


Egészen 1972-ig kellett várni, amikor Hoffmeister egy előadásban beszámolt a metotrexát hatásosságáról Rheumatoid  Arthritisben. Azonban a reumatológus társadalom olyannyira elutasító volt a gyógyszerrel szemben, hogy a szerzőnek kedve sem volt az eredményeit publikálni. Ennek ellenére a megfigyeléseit folytatta, így 1983-ra 78 beteg követési adatai álltak rendelkezésre. Eszerint a betegek mindössze 13 %-a függesztette fel a terápiát hatástalanság miatt.  Ezután már több vizsgálat igazolta a gyógyszer hatásosságát Rheumatoid  Arthritisben. A gyógyszert gyártóját 1983-ra lehetett meggyőzni, hogy a metotrexátot egy szabályosan felépített gyógyszervizsgálatban, placeboval összehasonlítva teszteljék. Ebben a vizsgálatban 12 héttel a kezelés elkezdése után az ízületi duzzanat, fájdalom és mozgáskorlátozottság jelentősen javult metotrexát hatására. A vizsgálat olyannyira sikeres volt, hogy nyitottá tették, minden beteg metotrexátot kapott további 11 évig. Ekkortájt több, hasonlóan pozitív eredményű vizsgálat is napvilágot látott. Az ezt követő időszakban két irányban fejlődtek a megfigyelések. Egyrészt nyitott, hosszú távú vizsgálatok indultak. Ezek meglehetősen hasonló eredményt adtak: a klinikai hatásosság tartósnak bizonyult, a szteroid kezelést fel lehetett függeszteni vagy legalább az adag csökkenthető volt, valamint kevés súlyos mellékhatás volt észlelhető. Mind ezek azt eredményezték, hogy a metotrexát lett az a gyógyszer, amit a legtöbb beteg, legtovább szedett. A másik irányt az eltérő hatású gyógyszerekkel való összehasonlítás jelentette: Ezek szerint a metotrexát vagy hatásosabb volt a panaszok, tünetek csillapításában (pl. az azatioprinnel szemben) vagy jobban tolerálták a betegek (pl. az aranykészítményekhez képest). Közben egyre jobban megtanultuk a gyógyszert alkalmazni, a mellékhatásokra odafigyelni. A gyomor bélrendszeri panaszok (émelygés, szájüreg gyulladása, hasmenés), a kezelés utáni fáradtság, émelygés, fejfájás, szédülés a betegek 10-12 %-át érinti. Súlyosabb mellékhatás (csontvelő, tüdő vagy májkárosítás) viszont igen ritka, megfelelő odafigyelés mellett gyakorlatilag nem is fordul elő. A gyógyszerből injectios készítmény is rendelkezésre áll, amely alkalmazásával elkerülhető a gyomor-bélrendszeri mellékhatás, javítható a hatásosság, mivel a szájon adott gyógyszer felszívódása nagyobb adagoknál már korlátozott. Ezt  a kiszerelést a betegek ezért gyakran jobban tolerálják és szeretik, mint a tablettákat.

A következő lépést a kombinációs kezelések jelentették. Hydroxychloroquinnal vagy szulfaszalazinnal együtt adva javul a hatásosság, de a tolerancia nem feltétlenül romlik. Biológiai terápiával együtt adva a metotrexátot szintén javul a hatásosság, a betegek tovább maradnak az adott biológiai gyógyszeren, mint metotrexát nélkül. Korai Arthritisben alkalmazva a metotrexát a biológiai kezelésekhez hasonló hatásosságot mutat.

A címben feltett kérdésre itt a válasz: A metotrexát a XXI. századra elfogadott kezelési lehetőséggé vált. Sokan az életüket köszönhetik neki, mivel a metotrexát kezeltek várható élettartama sok évvel hosszabb, mint azoknál, akik kezelés nélkül maradnak. Mint minden komoly gyógyszernek, ennek is vannak nem kívánt hatásai. Azonban ha olyan orvos kezében van, aki ért hozzá, és olyan beteg szedi, aki megtanul mindent a gyógyszeréről, alaptalan a félelem.

Forrás: immunologus.hu - dr. Sütő Gábor 

Copyright © 2015 Celterapia.com

RECTE adószáma: 18621941-1-41

1023 Budapest, Ürömi u. 56.

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 worldmap

 

 

Szervezetünk az ActionCOACH Magyarország és Preiner Anna Mária üzleti coach támogatásával dolgozik céljai valóra váltásáért.

Powered by Warp Theme Framework